A fülakupunktúra

A fülakupunktúra használata, -illetve a fül valamilyen kezelése gyógyítási céllal- megközelítőleg 2500 évre nyúlik vissza, melyet a kínaiak és az egyiptomiak is alkalmaztak. A mai alkalmazási módszert az 50-es években dolgozta ki dr. Paul Nogier, francia neurológus professzor, aki rájött, hogy a fülön a zónák helye az anyaméhben lévő, fejjel lefelé elhelyezkedő magzatnak felel meg. Ezekben a zónákban, illetve pontokban elhelyezett egyszerhasználatos, vagy tartós tűket alkalmazunk. A steril, egyszerhasználatos tűk általában 0,25 mm vastagságúak, a fül megfelelő fertőtlenítése után 1-1,5 mm mélyre helyezzük a bőrbe, és 30-40 percig maradnak benn. Az úgynevezett tartós tű apró méretű, testszínű ragtapasszal kerül a fülbe, és 4-7 napig marad bent. Mindkét esetben 4-7 db tűt használunk alkalmanként, mindkét oldalon.

A fülbe helyezett tűk felmelegszenek, külső részük a környezet hőmérsékletét veszi fel, így a keletkezett hőmérséklet különbség elektromos töltésáramot indít el a testben. Az akupunktúrás pontok kimutathatóak pontkereső készülékkel is, ugyanis ezekben a pontokban alacsony az elektromos ellenállás, és magasabb a bőr széndioxid kibocsátása.

A fülakupunktúrával végzett, elvonási tünetek csökkentésének magyarázata különféle függőségek esetén az, hogy ugyanarra a középagyban lévő jutalmazó pályára van hatással, mint az alkohol vagy a drogok.

Fájdalomcsillapításra és gyulladáscsökkentésre is alkalmazhatjuk a fülakupunktúrát, ezenkívül számos egyéb jótékony hatása ismert; álmatlanság, alacsony vagy magas vérnyomás, addikciók, asztma, lázcsillapítás stb. kezelésére.